1941. szeptember 1.

Román értesülések szerint négy nappal korábban a Romániai Magyar Népközösség vezetői Bukarestben tanácskoztak. Úgy döntöttek, hogy Gyárfás Elemér kihallgatásra jelentkezik Mihai Antonescunál, és javasolni fogja egy kormánybiztosság vagy államtitkárság felállítását a függőben lévő magyar-román kérdések sürgős megoldására.

1941. október 15.

Sabin Manuilă, a román Központi Statisztikai Intézet igazgatója megküldi Ion Antonescunak a magyar-román viszály végleges rendezéséről, a lakosságcsere romániai alkalmazási lehetőségeiről szóló részletes tervezetét. A dokumentum szerint az erdélyi magyarok részben a Bácskába és a szerb Bánátba (ez utóbbi terület Magyarországhoz kerülne), részben a Nagyszalonta-Nagyvárad-Szatmárnémeti sávba (a mintegy 5800 km2-nyi területet Románia átengedné Magyarországnak), a székelyek pedig Kárpátaljára költöznének a rutének helyébe, akiket viszont Ukrajnába telepítenének. Az elképzelés - fő vonásaiban - Antonescu nézeteit is tükrözi.

1944. május 20.

A Sztójay-kormány a bukaresti magyar követség útján azt javasolja a román vezetésnek, hogy kölcsönösen rendezzék az észak-erdélyi román és a dél-erdélyi magyar iparengedélyek, tanoncszerződések, munkakönyvek terén fennálló sérelmeket. A követségen az az általános benyomás, hogy a román kormány minden függőben lévő kérdést csak az iskolakérdés megoldása után hajlandó rendezni.

1944. június 10.

A brassói magyar konzulátus vezetője eljuttatja Budapestre Petru Grozának, az Ekésfront elnökének Márton Áron püspökhöz címzett feljegyzése másolatát, amelyben Groza a magyar-román békés együttélést "a Duna-medencében egyesült államok keretében" vázolja fel.